Szegény Jázmint már kicsit sajnálom is, hogy ennyire kibeszéljük, de semmi negatívat eddig még nem írtam róla, hogyan is írhatnék. Életem egyik legjobb csaja, virtuálisan, akinek a cipőjét és szandálját baszhatom. A tökély nekem nála testesül meg, mert egy osztályon felüli nő, akinek kellően mocskosak a szandáljai és papucskái, nem is beszélve a cipőkről.
Ez a szandál is egy régebbi beszerzésem áldozata volt, de még eddig posztot nem csináltam belőle, pedig az egyik leges-leges-leges-leges büdösebb szandál amit valaha szagoltam. Nem úgy büdös mint Izabella hatalmas 41-es Bassano-ja, (hihetetlen, hogy máris feláll a faszom ahogy csak leírom), és nem is úgy, mint a sárga 39-es szandál, amiknek tényleg lábszaguk van, de eléggé erőteljesen. Jázmin cipőinek is van illatuk, és sokszor tudom, hogy ez is lábszag, azért érzem, mert beleizzadt a lábacskája és a talpáról odafolyt az izzadtság.
Ez a pántos megkötős szandálka is ilyen, de nagyon !
Itt vannak a vétel előtti képek:
Ugye ti is látjátok a lábujjlenyomatokat. Annyira vigyázok a szandál illatára, hogy még nem is élveztem a talpára, félek hogy elvenné a szagot. Elélveztem már ezzel verve, de vigyáztam a szandálkára, hogy ne menjen rá 🙂
A szandál igazi lapos talpú, de nem gagyi, hanem minőségi cucc, a belső talp része sem rideg, hanem picit mintha bársonyos lenne, és ez isteni módon bevonzza az illatot. Jó sokáig hordhatta, szerintem több éven át, mert az eleje szépen ki van kopva és a ragasztás is elengedett néhol.
A majd’szétrobban a faszom tipikus esete következik:
